A legkorábbi övtől az 1950-es évektől az elektromos vezérlésig, a számítógépes vezérléstől az elektronikus időmérés modernizálásáig, a közlekedési lámpák a tudományos és automatizált folyamatosan frissített, fejlesztett és fejlesztett világításig.
Forgalomirányító fények Az afrikai-amerikai Jared Morgan-t 1923-ban találták fel. Korábban a vasúti forgalom már régóta használta a fényjelek automatikus átalakítását. De mivel a vonat egy rögzített menetrendben egyetlen oszlopban fut, és a vonat nem könnyű leállni, a vasútra felhasznált jel csak egy parancs: Pass. A közlekedési lámpák az úton különbözőek, és a felelősség nagyrészt elmondja az autóvezetőnek, hogy állítsa le a járművet.
Senki sem akarja látni a parkolójelet az autóban. James, a Hawaii Egyetem pszichológusa az Egyesült Államokban rámutat arra, hogy az emberek hajlamosak arra, hogy a fékekhez és a fojtószelephez kapcsolják az önbecsülést. Azt mondta: Amikor a vezető látta a sárga fényt, titokban felkészült a gyorsulásra. Ha a piros fény ez idő alatt világít, azonnal csalódást okoz. Úgy hívta a kereszteződés "pszichológiai Dongli kerület." Ha elméletét megalapoznák, akkor a régiónak a Floyd (Supere go) helyett kell lennie, nem pedig az ösztönös (ID) kategóriába a pszichológia elméletében.
Az új közlekedési lámpák képesek a vörös fényt futtató emberekről. A bűnözői járművezető hamarosan jegyet kap. Egyes közlekedési lámpák képesek figyelemmel kísérni a járművek sebességét.